az eleje nem álom: meg kell érteni az előzményét..
valamikor a télen, talán február környékén lakótársat kerestünk, az egyik mostani lakótársammal interjúztattunk egy fiút. a konyhában ültünk, már megnézte a házat és a szobát. jó sokáig piszmogott, francia volt. sokminden nem tetszett neki, de nem is volt ide való.
megkínáltam teával. elfogadta. lelültünk a konyhában, beszélgettünk picit... mire ő előhuzakodott azzal, hogy valójában neki ilyen meg olyan jó munkahelye lesz, és, hogy milyen sok pénzt fog keresni. (meg kell hagyni nem keres többet mint én...) és, hogy ő annyi fizetésből megengedhet magának jobbat is több pénzért....viszlát!
álmomban ez a fiú volt a főszereplő, nem volt pénze. szegény volt. éhes volt. egy konhya félében ültünk, vagy inkább váróteremhez is lehet hasonlítani. de az is lehet, hogy lakótársak voltunk. nem lényeg. enni készültünk, mindenki elővette a magáét. ő, mivel nem volt semmire sem pénze, ételre sem, nem ételt evett. elkezdte enni a vastag kötött pulóverének az ujját, úgy falta, mint egy finom szendvicset. majd kiesett a szeme. neki ízlett. természetes volt. mikor végzett vele, egy plüss macit vett elő és annak estett neki késsel és villával...
nekem most is hányingerem van, pedig számtalanszor jutott már eszembe ez az álom.
