a szerelem hajó Göteborg és egy másik város között jár. elvileg szerelmespárok utaznak rajta... mikor álmomban először került tudatomba a hajó, azt hittem valami kéjbunki szerű dolog...
valahogy még is rákerültem, de nem az volt. egyedül voltam. abból a valamelyik városból utaztam Göteborgba, azt hiszem pont a szerelmemhez. kint ültem a hajónak valamilyen lépcsőjén. két nappal korábban el kellett törölniük a járatot, mert nagyon esett az eső, bár aznap estefelé is picit borús volt, mi mégis elindultunk. két és fél órás volt az út. én az utazás miatt szálltam rá fel... volt a lépcsőkön egy lány, ő is egyedül utazott, vele beszélgettem. egyre inkább esőre állt. elég hamar besötétedett a tenger felett az ég. és az volt a csodálatos, hogy álmomban a borús-viharos eget festményként láttam. Van Gogh jutott álmomban eszembe.
aztán egyre nagyobb lett a vihar, Göteborg előtt azt hiszem leszálltunk a hajóról ketten a lánnyal csak és valami kolostorban vagy nagy kőépületben húzódtunk meg az eső és szél elől... onnan pedig a rés szerű kijáraton keresztül fényképezgettem a vihart, de nem igazi vihar volt az, hanem festmények, képek, színek, fények... nagyon izgalmas volt. a képeken, amelyeket készítettem a résnyi kőbejárat keretként ölelte körül a mögötte látszó színes-foltos-fényes vihart...
a szerelmemhez nem értem oda, mert így egy másik hajóra vagy vonatra kellett később várnom...
aztán, valaki kérte, hogy lépegessek vissza a kamerámon és mutassam meg neki a fotókat, amelyeket a viharról készítettem, azt hiszem a gimis rajztanárom volt az... de, hogy ő hogy került oda?
