zarándokok

elég zaklatott álom volt. sokszor nem is értettem benne az összefüggéseket. azt hiszem zarándokszállókon voltam. az egyiken egy papír vékony vaságy fölső szintjén kellett megágyaznom, de az ágy minden alkalommal mikor valamit rátettem, vagy mozdítottam percekig ingott. nem is mertem rá felmászni, féltem, hogy még alattam is beszakad. és amúgy is oda lógott egy vörös függöny, épp az ágy közepére. elindultam felfedezni a mosdót. az persze egy elsőosztályú valami volt. egy mosdórendszer. masszírozó szobákkal, szaunával és külön wc, külön zuhany, ruhamosó és kád terem volt benne. hatalmas volt, mindenféle termékeket is magához vehetett a fürdő használója. noha, a fürdőszoba üres volt. nem használtam végül semmit belőle, győztem nem eltévedni, csodálkozni és megjegyezni visszára az utam. kijutottam belőle az udvarra. kint volt egy pad. ott találkoztam Bertrand-dal (a francia zarándok sráccal, akivel a Camino-n ismerkdtem meg). kezembe adott egy fényképet. nagyon érdekes volt, mert egy fotó és kettő másik mozgó kép volt papíron. amolyan kis videók. a fotók sepia felvételek voltak és a papírok árcímke matricákkal voltak össze ragasztva, azokon valami portugál felirat. csak az"ã" betűre emlékszem a szövegből. az álló képen pepita volt, még Mano tulajdonában. a mozgó képeken kis videók, melyeken Mano is bohóckodott. egy közös portugáliai kirándulásunkon készültek a felvételek. Mano, Bertrand és én portugáliában? minden esetre a képek látványa álmomban felkavaró volt, ott zokogtam a padon.