Álmomban a munkahelyen voltunk, a szobából mindenki ott volt, túlóráztunk, de észre sem vettük a nap múlását. Mindenki a munkájára és egymásra koncentráltunk. Egyszer a számítógép jobb alsó sarkában az időre lettem figyelmes, 0:11 volt. Vagyis már benne voltunk az éjszakában, de kint, nappali fény volt! Sütni nem sütött a Nap, de reggeli világosság volt. Nem értette senki mi történt. Alattunk tenger volt (nem betongyár), gyorsan odaszaladtam az egyik ablakhoz, kinyitottam, hogy megnézzem "közelebbről" mi is folyik odakinn. Láttam szivárványt is, kettőt. Ekkor nyugat felől megérkezett a sötétség, mintha kiöntöttek volna abból az irányból egy vödör fekete festéket, úgy színezte be az eget és már az éjszakai fényviszonyok voltak jellemzők. A víz hullámain megcsillant a Hold fénye, a távolban városi fények látszódtak. Messzebb felbukkant valami a vízben, és egyre közeledett az ablak felé, ahol álltam. Egy delfin volt az, egészen az ablak alá ugrabugrált, odajött, szólt, és olyan volt, mintha mosolygott volna. Ekkor jó érzés töltött el. Álmomban úgy éreztem, hogy Mano jött oda, vagy az ő lelke, az ő mosolygós gondolatai...