a fiúk, akikért gyertyát gyújtok

Nagyon fura álomra ébredtem ma reggel, pont halottak napján. Álmomban sokminden történt előtte, pólókkal, bicajjal, spréfestékkel, húgommal... de aztán egy szobában voltunk, a tévében néztünk egy összeállítást, híradó féleség volt. Úgy néztük, hogy közben nagy volt a jövés-menés, sok ember volt ott, Mamesz, Papesz is, valamire készültünk. A tévé a háttérben ment csak, ki nézhette, ha tudta, ki elmehetett a hangja mellett. Én felfigyeltem a műsorra és próbáltam érdeklődőket gyűjteni magam köré. Tudniillik az összeállítás egy megemlékezés volt. Manora emlékezett a tévé... Mert amikor ő a vonaton ült, és utazott Compostela-ba, erre a felvételre tartott. Valami dokumentum filmet készítettek akkor, róla vagy amiben ő is szerepelt, de azt nem tudhattam pontosan. A tévések tudták, hogy úton van, merre jár, mikorra várják, kapcsolatban voltak vele, s nem érkezett meg.... A dokumentum filmet később megcsinálták, de már nem vele, hanem róla, az emlékére, emiatt kicsit más is lett a film. Mikor a film ahhoz a részhez ért, hogy Mano utazik oda... s meg nem érkezik, akkor utakat, zömmel aszfaltosat, különböző írásokkal, számára fontos élményekkel, azokhoz tartozó képekkel vetítettek. Egyik ilyen kép volt a "roni" felirat is ott az életében, az úton. Jaj, nagyon megérintett az a részlet akkor, nem is tudtam hirtelen, hogy örüljek vagy a fájdalom hatalmasodjon el rajtam. Papesz ott állt mellettem és erősen fogta a karom, ahogy életében mindig is szokta, próbált összeszedni és egyenesen tartani. Azt mondta, hogy ad nekem 125 ezer ( :-) nem tudom miért pont ennyi) Ft-ot, hogy utazzak el valahova, valami szép helyre, a környezetváltozás és a kalandok biztos segít majd. De hisz, amiatt mentem oda hozzájuk is, Babarcra...
Kimentem a szobából, a kertbe, megkerestem Aput, ő ott ült egy műanyag kerti asztalnál, beszélgetett, söröztek. Azt hiszem Mari ült mellette, vagy egy másik nő. Tudtam, hogy meg fogom zavarni őket, de nagyon igényeltem akkor Apu figyelmét, s elkezdtem neki elmondani mit láttam a tévében, s ezek milyen érzéseket keltettek bennem. Aput lekötötte a nő, akivel beszélgetett. Megkérdeztem, hogy figyel-e rám, azt válaszolta, s úgy szólított, ahogy életében mindig is szólított: "Ne haragudj, kicsi kincsem, de nem tudtam rád figyelni..." Ekkor felvettem a hisztis maszkot és elrohantam minden elől, át az embereken, át a réten, aztán összerogytam térdre és úgy bőgtem ott, összekuporodva. Apu felpattant az asztaltól, elindult utánam futva, de vagy felébredtem álmomból mielőtt utol érhetett volna, vagy csak elfutott ő is...