hétfőn este a barátnőmmel beszélgettem, Mano is szóba került... álmomban valahol a Balaton partján voltam, nem emlékszem pontosan kivel. volt ott egy halsütő, vagy büfé, annak a sarkán, s falának tövében találtam meg Mano pici kék hátizsákját, kinyitva. bele lehetett picit látni, benne voltak a dolgai: a fényképezőgépe, a tokjában, amit varrt neki, a füzete, ceruzája, kulcsa... azt álmodtam, hogy meghalt, s a táskáját találtam csak meg. valamilyen vonat felé indultam, gondoltam majd a vonaton belenézek a táskájába, hogy mik is vannak benne... aztán egyre csak arra gondoltam álmomban - amikor rosszat álmodsz, szokott lenni egy olyan érzésed, hogy az egész nem igaz, csak álom, s, ha felébredsz akkor úgyis kiderül, hogy az egész csak álom volt - szóval erre gondoltam én is. alig vártam, hogy felébredjek és elmúljon ez a szörnyű gondolat, és megbizonyosodjak, hogy az egész csak álom volt. nem sokra rá felébredtem, s rá kellett jönnöm, hogy mindez igaz...